HTML

Soha viszontlátásra,dagi Letícia

Elegem lett a duciságomból. Elegem lett a szánakozó tekintetekből. Tetszeni akarok Neked.

Friss topikok

  • leti78: @ThePvera: Nagyon köszönöm a kedves szavaid,és cserébe fogadd viszont biztatásom!Ne hagyd el magad... (2013.04.16. 14:00) Az elhatározás

Archívum

küzdelem kezdet

2013.04.16. 13:43 leti78

04.15.hétfő

fut.jpgA melóhelyre reggel jókedvűen indulok,nyilván még semmi látszatja az elhatározásnak,mégis belül már jelentős átalakulásba kezdtem.Csomagoltam magamnak ebédre remek csirkemellet salátával,almát,és müzli szeletet,ha már nagyon megőrülnék édességért.Azt hiszem ez az első két hét lesz a legnagyobb szívás.Kolléganőm behozott egy nagy tál házi sütit,azt kamuztam,hogy köszönöm,nem kérek,mert fullon vagyok,talán később.Persze nem lesz később,de nem akarom bent nagydobra verni az életmód váltásom,mert elindulnak a találgatások,ami most nem hiányzik.Annyira türelmetlen vagyok,már mennék haza,venném a futócipőm,hogy megint közelebb kerüljek a vágyott súlyomhoz.Ebédidőben kimentem az iroda mögötti padra,és a félárnyékban majszolgattam az ölemből,ilyenkor már hiányzik a friss levegő.Nem sokan jönnek erre,általában a benti étkezőben vagy a büfé előtt van ilyenkor tömeg.Gondolom,aki csak a hátamat látta,ahogy előrehajolva babrálok a műanyag dobozommal,azt hihette,hogy valami jó kis hagymás,csülkös cuccal tömöm az arcom:-)A férfi kollégám,aki (titokban) nagyon tetszik nekem meglepett,mert már épp befejeztem a kalóriabevitelt,mikor felém jött.Mosolygott,visszamosolyogtam,váltottunk pár közhelyes mondatot,és megindultam a szobám felé.Ha sejtése lenne,hogy már blogban is megemlítettem,igaz teljesen beazonosíthatatlanul,akkor lehet nem mosolyogna rám többet:-)

Hazaérve már alig vártam,hogy átöltözzek,és menjek nyomni az egyelőre még soványka kilométereket,egyelőre kb.2 megy,egy-két gyorsabb sétára váltásos megszakítással.Felfedeztem a közeli általános iskola melletti sportpályát,amire mint kiderült este 10-ig be lehet menni kocogni.Rajtam kívül mások szintén felfedezték a helyet,és váltakozó tempóval futottak a salakon.Pár fiatal srác ült a lelátón,biciklijük mellettük hevert a földön.Ahogy közelebb értem hozzájuk,hallottam ahogy vigyorogva biztatnak:hajrá,ne add fel:-)Visszavigyorogtam,már amennyire bírtam a nagy lihegésben,lófarkam ütemesen ütődött a hátamhoz,és felhangosítottam a zenét.Otthon a nagy felbuzdulásomban megpróbáltam valamennyi felülést is megcsinálni,hát...nem mondhatom,hogy nagyon megy,de azért kiszenvedtem egy kezdős adagot.Izomláz van bőven.Nincs mese,szépségért szenvedni kell,mondják.Állítólag Julia Roberts rendszeresen nyilatkozta,hogy gyakorlatilag évek óta éhezik,szóval akkor nekem száj befog.

Szólj hozzá!

Címkék: küzdelmes napok1

A bejegyzés trackback címe:

https://sulyomvesztem.blog.hu/api/trackback/id/tr685229450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása