Soha viszontlátásra,dagi Letícia

04.16.kedd

Reggel korán ébredtem, teljesen kipihentnek érzem magam.Iszom egy pohár ásványvizet,összefogom a hajam,belebújok az itthoni sportcuccomba.A két,ezüstös súlyzóm ideje leporolni,beteszem hát egy viszonylag régi fitness CD-met a lejátszóba,és megpróbálom a lehető legjobban követni Claudiát,ahogy felsőtestet formáltat.Hamar megizzaszt a gyakorlatsor,szinte égnek husi karjaim,25 perc után pipacspiros vagyok,és csorog a víz rólam mindenhol.Zuhanyzom,és hajat mosok,és jól érzem magam.Most már lassan kezdem átérezni a mozgás pozitív hatásait,vidámabb vagyok az edzéseim után (boldogsághormon felszabadulás). Az étkezések kegyetlen önfegyelmet kívánnak meg,nem állíthatom,hogy néha nem köröznek gondolatban puncsos mignonok a fejem körül.Ez az egész elhatározás minden túlzás nélkül új célt ad most az életemnek.Sötétkék farmert húzok,és előveszek egy vékony pulóvert,amit megvettem,de egyszerűen nem volt kedvem felvenni.Most kicsit gondosabban sminkelek,és előveszem az ex barátomtól kapott arany karika fülbevalóm. Az egyik legbántóbb megjegyzést az utóbbi időben egy kolléganőm ejtette el rólam,de véletlen meghallottam,igaz nem vagyok benne biztos,hogy nem szándékosan közölte félhangosan.Épp a kávégép előtt ácsorogtak páran,és akkor értem melléjük,mikor azt mondta:"Letíciában lassan csak a neve nőies".Úgy tettem,mintha nem hallottam volna,úgy tettek,mintha mi sem történt volna.Ha lefogyok,biztos vagyok benne,hogy nem fogom a ducibbakat direkt megbántani.

Ebédre egy speciális recept alapján készített tökfőzeléket vittem,kenyér persze felejtős,megmelegítettem a mikróban,és megint kimentem a levegőre.Vittem egy almát is,és komótosan kanalaztam.Gondolkodtam a nagy betűs életen,jóízűen haraptam az almát,frankón,mintha kiránduláson lennék.Arra sétált két kollegina,jó étvágyat kívántak mosolyogva,majd megálltak mellettem.Megkérdezték,hogy lenne-e kedvem este kosarazni(!!!) menni velük,mert nagyon jó móka,és jó a társaság.Hát azt el tudom képzelni...Nem mondtam ki megint csak az őszinte véleményem,hogy szerintük mennyire poén egy 160 cm.-es,duci kolleginát kosarazni invitálni,inkább megköszöntem,és elutasítottam más programra hivatkozással.Vállat vontak a következő mondat kíséretében: "te tudod Leti,de egy kis mozgástól jobb lenne a kedved"...

...na igen...

Beleolvastam itt a blogokba, és egy bejegyzésben egy lány pont arról írt,hogy 168 cm-es magasságához 48 kg.,ami katasztrófa,mert korábban 46 kg.volt,és már kapja a negatív megjegyzést,hogy "megasszonyosodott".Te-jó-ég...

Késő délután már úgy kaptam fel a futócuccom,mintha már fél éve ezt csinálnám folyamatosan.A salakon szerencsére alig vannak,próbálom a tempót tartani,és ütemesen lélegezni.Egy hasonlóan telt nő,szemből elfutva mellettem zihálva köszön,zihálva viszonozom,mosolyogni még baromi nehéz:-)Már nem szúr annyira az oldalam,a víz viszont ömlik rólam,de ez nem zavar.5.napnál járok,és úgy érzem,hogy lelkesedésem nem lankad,hanem inkább nő.Zuhany után hamar álomba zuhanok,és azt álmodtam,hogy Fenyő Iván akart velem csókolózni,pedig bevallom,nem az esetem:-)Most aztán pedig semmilyen nehéz étel nem került a gyomromba,vagy ez inkább az "éhes disznó makkal álmodik" nyomorúságos esete?Ha a jókedvem nem hagy el,akkor azt hiszem simán átvészelem ezt az időszakot is.Mert muszáj.

04.15.hétfő

A melóhelyre reggel jókedvűen indulok,nyilván még semmi látszatja az elhatározásnak,mégis belül már jelentős átalakulásba kezdtem.Csomagoltam magamnak ebédre remek csirkemellet salátával,almát,és müzli szeletet,ha már nagyon megőrülnék édességért.Azt hiszem ez az első két hét lesz a legnagyobb szívás.Kolléganőm behozott egy nagy tál házi sütit,azt kamuztam,hogy köszönöm,nem kérek,mert fullon vagyok,talán később.Persze nem lesz később,de nem akarom bent nagydobra verni az életmód váltásom,mert elindulnak a találgatások,ami most nem hiányzik.Annyira türelmetlen vagyok,már mennék haza,venném a futócipőm,hogy megint közelebb kerüljek a vágyott súlyomhoz.Ebédidőben kimentem az iroda mögötti padra,és a félárnyékban majszolgattam az ölemből,ilyenkor már hiányzik a friss levegő.Nem sokan jönnek erre,általában a benti étkezőben vagy a büfé előtt van ilyenkor tömeg.Gondolom,aki csak a hátamat látta,ahogy előrehajolva babrálok a műanyag dobozommal,azt hihette,hogy valami jó kis hagymás,csülkös cuccal tömöm az arcom:-)A férfi kollégám,aki (titokban) nagyon tetszik nekem meglepett,mert már épp befejeztem a kalóriabevitelt,mikor felém jött.Mosolygott,visszamosolyogtam,váltottunk pár közhelyes mondatot,és megindultam a szobám felé.Ha sejtése lenne,hogy már blogban is megemlítettem,igaz teljesen beazonosíthatatlanul,akkor lehet nem mosolyogna rám többet:-)

Hazaérve már alig vártam,hogy átöltözzek,és menjek nyomni az egyelőre még soványka kilométereket,egyelőre kb.2 megy,egy-két gyorsabb sétára váltásos megszakítással.Felfedeztem a közeli általános iskola melletti sportpályát,amire mint kiderült este 10-ig be lehet menni kocogni.Rajtam kívül mások szintén felfedezték a helyet,és váltakozó tempóval futottak a salakon.Pár fiatal srác ült a lelátón,biciklijük mellettük hevert a földön.Ahogy közelebb értem hozzájuk,hallottam ahogy vigyorogva biztatnak:hajrá,ne add fel:-)Visszavigyorogtam,már amennyire bírtam a nagy lihegésben,lófarkam ütemesen ütődött a hátamhoz,és felhangosítottam a zenét.Otthon a nagy felbuzdulásomban megpróbáltam valamennyi felülést is megcsinálni,hát...nem mondhatom,hogy nagyon megy,de azért kiszenvedtem egy kezdős adagot.Izomláz van bőven.Nincs mese,szépségért szenvedni kell,mondják.Állítólag Julia Roberts rendszeresen nyilatkozta,hogy gyakorlatilag évek óta éhezik,szóval akkor nekem száj befog.

Letícia vagyok,35 éves,egyedülálló nő.

Brutálisan elhízva.

Tipikus történet,először engem hagytak el,utána én hagytam el magam.A súlytöbbletem nem oka volt a szakításnak,hanem a következménye.160 cm-es magasságomhoz 85 kg.társul.

Ez most kicsit úgy hangzott,mint valami elbaltázott közhely az anonim alkoholisták klubjából,de mondjuk legalább inni nem iszom.

Mióta szakítottam,nem volt kedvem semmi értelmes dologhoz szinte,és ahogy az lenni szokott,a jó falatokban és töménytelen édességben kerestem vigaszt.Egészen 2013.04.12.,péntekig.Magam miatt,és nem mellékesen valakiért el akarok köszönni közel 30 kg-os többletemtől.Sosem hittem a fogyi bizniszben,a csodatablettákban és csodadiétákban,nem is próbálkoztam velük.Azt gondolom,hogy egyedül a kitartásom fog sikert hozni,és nincs varázslat,csak a több mozgás, kevesebb kalória elve.

Nem reménykedem,hogy véghez tudom vinni,hanem muszáj kijelentenem,hogy így lesz.

A férfiak már rég nem néznek meg,hacsak nem a rettenetes hájtömeg miatt.

A ruháim kismamaruháknak is simán elmennének,vagy ahogy egy filmben elhangzott,Pavarottinak is kölcsönadhatnék pár darabot.

Akinek nincs súlyproblémája,nem is értheti meg,milyen rohadt könnyű elhízni,aztán egy reggel hirtelen már undorodva szemléljük a pufók arcunk,amorf testünk,és érezzük,hogy mi nem vagyunk azonosak a tükörképünkkel.A fészbukon nincs profilképem,mert ellenségem a kamera,a cégnél a kolléganők szívesen állnak mellém fotózásnál,mert mellettem mindenki soványnak hat.És most tök komolyan,van akit vigasztalnak a női magazinok ostoba állításai,mely szerint csak a belső a lényeg,de minden oldalán vékony nők pózolnak,kamaszméretű cuccokban?Mindegy már,nem siránkozni akarok,hanem bebizonyítani magamnak,és annak a valakinek,hogy képes vagyok rá.

Az a valaki nem is tudja,hogy mennyire köze van ehhez a döntéshez.Ha tudná,hogy a mosolya,és egy mondata után hasított belém villámcsapásként a felismerés,szerintem kiszaladna a világból,mert az zicher,hogy utána velem szekálnák a kedves férfi kollégái,haverjai.

Nyilván elkönyvelt a ”dagi,jópofa,aranyos” kolléganőnek a könyvelésről,és ennyi.

Mivel nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek,így még jobban tartanom kell magam az elhatározásomhoz.

04.12.péntek

Ébredés.Ledobom a pizsamám,irány a fürdőszoba, és előhúzom az eldugott mérlegem.85 kg, akárhonnan nézem.Nos Letícia,elég az önsajnálatból,és a hüledezésből,ha nem akarom a vágóhídon végezni,akkor nálam most van itt az idő megállj parancsolni ennek a zsírgyűjtögető életmódnak.Munka után beszerzem a szükséges élelmiszert, gyümölcsöt,zöldségféléket,csirkemellfilét,és a kamrából összerakom egy zacskóba a már feleslegessé vált csipszet,csokit,nassolnivalót,majd lesz vele valami,szerintem a szomszéd néni nem ugrik el előle.

04.13.szombat

Szerény reggeli után irány cipőért,és egy vállalható melegítőért.Már nem akadok fenn a sajnálkozó tekinteteken,meg sem hallom a gúnyosabb megjegyzéseket,vagy vihorászást a hátam mögött.Két eladólányka leplezetlenül sutyorog engem bámulva,vézna karjukon eláll a sportbolt egyenpólója.Hiába,legnehezebb fázisban vagyok,el kell viseljem a szánakozó arcokat,minek híztam meg ugye.A szervezetem ordít édesség után,sajtos hamburgerek táncolnak a szemem előtt,mikor elfogyasztom az ebédem.Estefelé felavatni indulok az új edzőszerelésem,muszáj zenét is vigyek magammal,hogy a külvilágot kizárjam.Először lassan sétálok,majd növelve kicsit a tempót,szánalmas kocogásra váltok.Fura a testemnek az érzés,patakzik rólam a víz,lágyan reng a háj rajtam,fújtatok,és érzem,hogy arcom színe főtt rákéhoz hasonlatos.Szánalmasan rövid a hossz,amit meg tudok tenni,de mondjuk nem is vártam,hogy maratonnal kezdem az új életem.Lihegve felcaplatok a lakásomba,és lehámozva magamról az izzadt holmim,bugyiban,melltartóban,csak úgy elnyúlok a padlón.

04.14.vasárnap

Annyi házimunkám volt,hogy elrepült az idő,pikk-pakk délután lett.Lefotóztam magam fürdőruhában,és elmentettem egy mappába,hogy bizonyos időszakonként jól lássam a végbemenő változásokat.Elővettem a régebbi fotóim,amin vidáman mosolygok a lencsébe,a mostani küllememhez képest némi túlzással betegesnek tűnök.A bizonyos "valaki" arca jut eszembe,szerintem el sem hinné,hogy én vagyok a képeken.Kibővítem a zene választékom a lejátszómon,és felveszem a futáshoz gondosan előkészített holmim.Biztos csak pszichés a változás,de ma könnyebben rugaszkodom neki,testem talán nem felejtette el még a korábbi énem,és segít emlékezni a mozgásra.Jó a cipő,segítőkészen tűri dagi gazdája kínzását,nyugi tesó,vigasztalom magamban hülye módon,pár hónap és mindkettőnknek könnyebb lesz.